Debby Cantlont nagyon sokan állatbarátként ismerik, így nem is lepődött meg, amikor valaki megkérte, hogy vigyázzon egy újszülött mókusra, mely valahol Renton közelében esett le egy fáról

Az asszony, akit azt tervezi, hogy Finnegant, a fiatal mókust elengedi, kezdetben üvegből etette az apróságot. A rákos asszony elmondása szerint a sérült állatok megmentése jótékony hatással van rá is. Amikor Cantlon az apróságot bevitte a házba és gondozni kezdte, azt vette észre, hogy segítsége is van, terhes papillon kutyája, Mademoiselle Giselle személyében. Finnegan egy apró fészekben kapott helyet, mindössze néhány nappal azelőtt, hogy Giselle életet adott volna utódainak.

Cantlon és férje megfigyelte, ahogy a kutya megfogja a mókus ketrecét és kétszeri kísérletre saját vacka mellé húzza a szülés előtt. A mókus és a kutyakölykök között kialakult egyfajta kötődés. Két nappal a szülés után, Giselle megengedte, hogy Finnegan szopjon. Családi fényképek és videók örökítették meg, ahogy a kutyamama arra ösztönzi a fiatal mókust, hogy az öt kölyök mellett bátran igya az anyatejet. Bár Finnegan most is főleg üvegből táplálkozik, gyakran a kutyakölykök között alszik, elmerülve a meleg szőrtömegben.

Egyáltalán nem szokatlan, hogy egy elárvult, más fajba tartozó állatot egy teljesen más faj képviselője saját utódjaként fogad örökbe. A kutyák, macskák és mókusok ezen emlősök közé tartoznak. Az ő nőstényeik igen gyakran egy másik faj utódait is nevelik, ha azok bekerülnek az alomba. Ugyanúgy etetik, mosdatják és védik őket, mint saját utódaikat.

Ez történt Finnegan esetében is, akit 2005 szeptemberében találtak Seattle közelében sérülten és alultápláltan, néhány napos korában. Debby Cantlont akkor már az egész környék úgy ismerte, mint a beteg és sérült állatok gondviselőjét. Amikor befogadta a mókust meglepőt dologként vette tudomásul, hogy kutyája örökbefogadta az apróságot.