Mégsem halt ki a „patkánymókus”! Pofája olyan, mint a patkányé, farka bozontos, mint a mókusé. A Laosz középső részén fölfedezett állat meglehetősen különleges: egy olyan családba tartozik, amelyről eddig úgy vélték, 11 millió éve kipusztult. A hosszú bajszú rágcsáló tavaly tavasszal került az újságok címlapjára, amikor biológusok kijelentették, fölfedeztek egy vadonatúj fajt, amelynek a laoszi sziklapatkány becenevet adták. Kiderült azonban, hogy az állatka egyáltalán nem új, sőt a túlélők egyik ritka fajtája: egy olyan család, a Diatomyidae képviselője, amelynek tagjait idáig csak ősmaradványokból ismertük. A Laonastes aenigmamus tudományos nevet kapott állatnak semmi köze se a patkányokhoz, se a mókusokhoz, mondja Mary Dawson, a pittsburgh-i Carnegie Természettudományi Múzeum paleontológusa. Dawson francia és kínai kollégáival közösen „leplezi le” az állat új személyazonosságát a Science folyóirat pénteki számában. Dawson azt meséli, mihelyt ő és csoportja megpillantotta az „új” rágcsáló fölfedezéséről szóló beszámolókat, rögtön arra gondoltak: „hiszen ez nem új család. Már ismerjük az ősmaradványokból”. Nekifogtak, hogy bebizonyítsák ezt a ma élő példányok és a Kínában, valamint másutt Ázsiában talált ősmaradványok csontjainak aprólékos összehasonlításával. 11 millió év után újra fölbukkanni még izgalmasabb, mintha a rágcsáló valóban új faj lett volna – mondja George Schaller, annak a Vadvédelmi Társaságnak (Wildlife Conservation Society) a természettudósa, amely tavaly fölfedte az élőlény létezését. Egy laoszi piacon bukkantak rá néhány elejtett egyedre. Egy ilyen újra megjelenés valóban olyan ritka, hogy a paleontológusok „Lázár-effektus”-nak becézik ezeket az eseteket. Az éjszakai rágcsáló Laosz, a kívülállók számára jórészt ismeretlen erdeiben él. E föltáratlanság oka részben a földrajzi távolság, részben az elhúzódó politikai zavargások. Schaller „tökéletes csodaországnak” hívja a területet, mivel az oda merészkedő biológusok egyedülálló állatokra bukkantak. Ilyen például a szaola nevű vad szarvasmarha, az ugató szarvas és a korábban sosem látott denevérek. Dawson történelem előtti állatkertként írja le, ahol rengeteg, a múltbeli és a jelen biológiai sokféleséggel kapcsolatos információ található. Külön érdekesség, hogy a helybéliek által kha-nyou néven emlegetett Laonastes élő példányával eddig még nem találkoztak a kutatók, csak a bennszülött vadászok által elejtett példányok alapján ismerik az állatot. Dawson szerint fontos lenne, hogy élvefogó csapdák segítségével fölmérjék az állományt, és megállapítsák veszélyeztetettségének mértékét.

www.mokuspele.gportal.hu

Pesthy Gábor